Na lássuk csak. Elkezdődött a suli, a tanulás, vége a nyárnak, a lazulásnak. Óhatatlanul is ez az az időszak a fiatal hölgyek, azaz középiskolás leányok életében, amikor újra megpillanthatják vágyálmaik tárgyát, vagy rádöbbenhetnek, hogy milyen klassz srác is az a fiú a párhuzamos osztályból. Na és ugyebár a feszültséget növeli az is, hogy mennyire sok a tanulnivaló, és milyen jó is kicsit két fizika tanulás között álmodozni...
No igen ám, de ahogy egy bölcs ember mondta vala : Az álmodozás az élet megrontója. Mert nézzünk szembe a tényekkel: A vágyálmaink tárgya nyilván le se pottyant minket, jobb esetben azt sem tudja, hogy a világra születtünk. Természetesen akadnak szerencsés kivételek, de a legtöbb álmodozó tinédzser elmondhatja, hogy "biztos ő is szeret, csak még nem jött rá..." Hogyne. Mi pedig, ártatlan álmodozók belelovalljuk magunkat ebbe a képzetünkbe, hogy ő is éppúgy álmai tárgyának tekint minket, mint ahogyan mi őt, és aztán darabokra tört szívvel zokogunk a női mosdóban, mikor Mr. Szeret-csak-még-nem-jött-rá épp egy másik lányt csókolgat az orrunk előtt (biztos,mert nem vette észre, hogy nem mi vagyunk azok), és a barátnőnk pedig igyekszik minden erejét összeszedve összekaparni minket.Persze sikertelenül. És a tetejébe még felelés is van aznap. Nos igen, hurrááá, újra suli van...
Na és akkor ne feledkezzünk meg azokról a szerencsétlen sorstársakról is, akik a legjobb barátjukba szeretnek bele olthatatlanul. És akkor jön az, hogy "ez hogy lehet, már ezer éve ismerem?" és hasonlók. Sajnos lehetséges. Csakhogy Ő éppen velünk osztja meg a szerelmi ügyeit, és netán minket kér meg, hogy hozzuk össze valakivel. Nagyszerű...
Nahát akkor, kérdem én, ilyen "kemény világban" megéri szerelmesnek lenni??? Nem elég, hogy elveszi az eszünket, még bele is őrülünk a kínlódásba. Merthogy: nem csak a reménytelen szerelmesek szenvednek, de nem ám! Hiszen, nézzünk meg egy kedves ismerőst, aki párkapcsolatban, és foró szerelemben él egy hímnemű egyeddel. Mindenki irigykedik, hisz az a pasi olyan helyes, és odaadó, és stb... De akkor a kedves ismerős miért zokog folyton a folyosón, mert
-a pasija nem hívta vissza
-megkritizálta a frizuráját,ruháját... meg úgy egyáltalán, Őt magát
-Mert a pletykák szerint Mr. Tökéletes flörtölt valaki mással egy bulin
-Mert megszidta valamiért a kedves ismerőst
-Mert bevallja, hogy megingottak az érzelmei
-Nem érti meg őt
-Csak a saját problémái izgatják
-Megcsalta a leányt...
Stb. Szóval, sorolhatnám még egy darabig. Mi ebből a tanulság? Hát az, hogy a szerelem egyáltalán nem könnyű. Szeretjük a fiút a párhuzamos osztályból? És mégis miért? Ismerjük egyáltalán? Tudjuk, mik a kedvencei, mi a hobbija, hány testvére van, mik a céljai, a gondjai, stb,stb. Van valami, amitől számunkra egyedi és utánozhatatlan, vagy csak a külsejét szeretjük? A szerelmet nagyon könnyű összekeverni valami egészen mással.
De mi van, ha tényleg, őszintén szerelmesek vagyunk? Ha nem a külsejét szeretjük az illetőnek, hanem a belső tulajdonságait? Ha az teszi őt számunkra széppé, amilyen? Ha ismerjük minden rezdülését, ha tudjuk a szeme színének minden apró árnyalatát, és azt, hogy hogyan jár, milyen jellegzetes mozdulatai vannak, milyen a mosolya... Nos, ő viszont nem mutat semmiféle szándékot arra, hogy romantikus kapcsolatot kíván velünk létesíteni. Akkor szenvedünk. Nagyon. Vágyunk rá, és nem tudunk szabadulni a gondolatától, bármennyire igyekszünk. Akkor mit lehet tenni? Hát, ez jó kérdés... azt hiszem, ilyenkor nincs tökéletes döntés. Mert minden fiú más. Másért szeretjük, és így másként lehet a mienk. Vagy talán sosem lesz a mienk. Ki tudja?
"Ha igazán szeretünk valakit, tudni kell elengedni. Ha nekünk rendeltetett, úgyis visszajön hozzánk!"
Azt hiszem, ez az idézet méltó zárása ennek a gondolatmenetnek. Mert mit is kérdeztem a címben? Szerelem, vagy szingliség? Azt hiszem, egyik sem jó. Mert lássuk be, mi emberek mazohisták vagyunk. Százszor inkább szenvedünk, mint egyedül legyünk. Mert mi a szerelem? Átkozott, de édes gyötrelem :)
Szerelem, vagy szingliség?
2007.09.18. 19:35 | Dramaqueen16 | 1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://virtualisnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr70169685
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kockaspingvin 2007.09.30. 14:00:43
Mégse
Tudom a nevét, mégse szólítom
Látom a kezét, mégse fogom
Mindennap lát, mégsem vesz észre
Tudom hogy reménytelen,
De nem adom fel, mégse...
Na kb olyan állapotban lehettem mint te a poszt alapján most, amikor ifjú és bohó koromban ezt írtam.
Tudom a nevét, mégse szólítom
Látom a kezét, mégse fogom
Mindennap lát, mégsem vesz észre
Tudom hogy reménytelen,
De nem adom fel, mégse...
Na kb olyan állapotban lehettem mint te a poszt alapján most, amikor ifjú és bohó koromban ezt írtam.
