Üdvözlet mindenkinek!
Hát, ez a nap is eléggé élvezetes volt, és egyben fárasztó is, s méginkább arra késztet, hogy rájöjjek, vége a nyárnak. Tulajdonképpen a fárasztó része az körteszedés volt :) És mivel én vagyok olyan gyagya, hogy papucsot vettem, így kénytelen voltam mezitláb felmászni a fára. Szóval a lábamnak annyi, és a karom leginkább egy elhasznált macskakaparóhoz hasonlítható, de végülis mindegy, a lényeg, hogy egész vicces volt.
Nos, próbálok tagolva írni, hátha úgy könnyebb kibogarászni a kusza gondolataimat. Most így este elmentem két barátnőmmel beülni valahová. Hihetetlen, hogy mi mennyit bírunk röhögni, de egyben mennyire komolyan is tudunk beszélgetni. Valahogy mindig van téma. Ma például, miután kiröhögtük magunkból a szuszt, a teliholdat bámulva elmerengtünk azon, milyen furcsa is, hogy gőzünk sincs, mit hoz a jövő. És ez egyébként tényleg különös érzés. Már én nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel, de néha jó lenne belenézni, hogy mi lesz veled, hova sodródsz, meg hasonlók. Már persze nem mindig. Csak néha.
Mert mondjuk például van egy álmod. Hiszen álmai mindenkinek vannak. Én a világot jelentő deszkákat szeretném taposni. Na jó, oké, ezt úgy értettem,hogy minden vágyam, hogy színésznő legyek, méghozzá énekes-színész. Alias musical színész. Mindegy, a lényeg az, hogy kicsi korom óta ez a legnagyobb álmom. És igyekszem is mindent megtenni azért, hogy ez megvalósuljon. De három év alatt még bármi megeshet. De most komolyan, gondoljunk csak bele! Bármi eltérítheti az embert a céljától. habár én úgy érzem, hogy ha meg sem próbálnék eleget tenni az álmomnak, és totális módon kihagynám a színészet dolgot az életemből, mindig bánnám. Mert valahol, a szívem mélyén úgy érezném, hogy valami kimaradt. Valami hiányzik. Úgyhogy üzenet minden erre tévedő tinédzsernek: Ne adjátok fel az álmaitokat! Bárki bármit mond, a sorsotokat magatok írjátok. Ne hagyd, hogy mások eltérítsenek attól, ami számodra fontos!
Legalábbis én ezzel így vagyok. Aztán ki tudja, más hogy gondolkodik. De mivel ez egy blog, vagy mi a szösz, hát megosztom veletek, hogy vélekedek erről a dologról.
Persze ez nem csak az olyan elérhetetlennek tűnő dolgokról szól mint a színészet. Szerintem küzdenünk kell az álmainkért, akár orvosnak készülünk, vagy írónak, rendezvényszervezőnek, vagy biológusnak, akárminek, tennünk kell azért, hogy valóra válljon. Ne álmodd az életet, hanem éld az álmod! Hiszen így tartja a mondás, miért ne hihetnénk neki? :)
Az olyan szakmánál mondjuk, mint a színészet, elkerülhetetlen a szenvedély. Merthát, lássuk be, manapság Nagyon sokan akarnak színésznek tanulni. És ez a pálya egy szerencsekerék. Jó időben kell lenni jó helyen, meg hasonlók. Egyszóval rengeteg az árnyoldala. De mit számít mindez, ha egyszer tényleg ezt akarom csinálni? Aztán hogy mi lesz belőle? Csak a jó ég tudja. Minden esetre az álmok megszépítik a szürke hétköznapokat, csak nem szabad túlzásba vinni. Az sem jó, ha álomvilágban élünk. És persze megálmodni nem elég a dolgokat. tenni is kell azért, hogy valóra válljanak.
Na jó rendben, kanyarodjunk el az ilyen filozofikus gondolatoktól. Vissza egészen oda, ami szerintem a napokban a világ tinédzsereinek legtöbbjét izgatja. Mindjárt suli... No nem tagadom, hiányzik már az egész. Csak nincs kedvem tanulni. De ezzel szerintem mindenki így van. Kíváncsi vagyok, milyen változásokkal indul majd az új év. Ugyanis a suli mintha a feje tetejére állt volna.Pedig még csak el sem kezdődött az év! Ennek ellenére máris röppennek a legkülönbözőbb pletykák. Merthogy igazgató váltás történt. És most egyfolytában azt hallom, hogy ezt, vagy azt a tanárt el küldiik, vagy ezt meg azt az osztályt nem tanítja tovább, meg ilyesmik. Mondjuk ettől kissé parázom. Már a tanár váltástól. Mert már tökre megszoktam az enyémeket. A legrosszabb az lenne, ha az irodalom és a töri tanárt váltanák le. Mert szerintem ők tényleg nagyon jól tanítanak. Na de mindegy. Nem idegesítem magam ezen. Előbb utóbb úgyis kiderül az egész.
Na jó, azt hiszem mára ennyi elég is. Igyekszem kevésbé filozofálni a következőkben :) Bár nem ígérek semmit, mert végülis ezt amolyan naplónak szánom, vagy mi. De azért remélem, mire idáig jutottatok a szövegelésemben, nem sikerült az utolsó csepp életenergiát is kiölnöm belőletek :P
Csáó mindenkinek, majd jelentkezem! :)
Csak úgy, valami :)
2007.08.28. 23:57 | Dramaqueen16 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://virtualisnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr100151655
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
