Na lássuk csak. Elkezdődött a suli, a tanulás, vége a nyárnak, a lazulásnak. Óhatatlanul is ez az az időszak a fiatal hölgyek, azaz középiskolás leányok életében, amikor újra megpillanthatják vágyálmaik tárgyát, vagy rádöbbenhetnek, hogy milyen klassz srác is az a fiú a párhuzamos osztályból. Na és ugyebár a feszültséget növeli az is, hogy mennyire sok a tanulnivaló, és milyen jó is kicsit két fizika tanulás között álmodozni...
No igen ám, de ahogy egy bölcs ember mondta vala : Az álmodozás az élet megrontója. Mert nézzünk szembe a tényekkel: A vágyálmaink tárgya nyilván le se pottyant minket, jobb esetben azt sem tudja, hogy a világra születtünk. Természetesen akadnak szerencsés kivételek, de a legtöbb álmodozó tinédzser elmondhatja, hogy "biztos ő is szeret, csak még nem jött rá..." Hogyne. Mi pedig, ártatlan álmodozók belelovalljuk magunkat ebbe a képzetünkbe, hogy ő is éppúgy álmai tárgyának tekint minket, mint ahogyan mi őt, és aztán darabokra tört szívvel zokogunk a női mosdóban, mikor Mr. Szeret-csak-még-nem-jött-rá épp egy másik lányt csókolgat az orrunk előtt (biztos,mert nem vette észre, hogy nem mi vagyunk azok), és a barátnőnk pedig igyekszik minden erejét összeszedve összekaparni minket.Persze sikertelenül. És a tetejébe még felelés is van aznap. Nos igen, hurrááá, újra suli van...
Na és akkor ne feledkezzünk meg azokról a szerencsétlen sorstársakról is, akik a legjobb barátjukba szeretnek bele olthatatlanul. És akkor jön az, hogy "ez hogy lehet, már ezer éve ismerem?" és hasonlók. Sajnos lehetséges. Csakhogy Ő éppen velünk osztja meg a szerelmi ügyeit, és netán minket kér meg, hogy hozzuk össze valakivel. Nagyszerű...
Nahát akkor, kérdem én, ilyen "kemény világban" megéri szerelmesnek lenni??? Nem elég, hogy elveszi az eszünket, még bele is őrülünk a kínlódásba. Merthogy: nem csak a reménytelen szerelmesek szenvednek, de nem ám! Hiszen, nézzünk meg egy kedves ismerőst, aki párkapcsolatban, és foró szerelemben él egy hímnemű egyeddel. Mindenki irigykedik, hisz az a pasi olyan helyes, és odaadó, és stb... De akkor a kedves ismerős miért zokog folyton a folyosón, mert
-a pasija nem hívta vissza
-megkritizálta a frizuráját,ruháját... meg úgy egyáltalán, Őt magát
-Mert a pletykák szerint Mr. Tökéletes flörtölt valaki mással egy bulin
-Mert megszidta valamiért a kedves ismerőst
-Mert bevallja, hogy megingottak az érzelmei
-Nem érti meg őt
-Csak a saját problémái izgatják
-Megcsalta a leányt...
Stb. Szóval, sorolhatnám még egy darabig. Mi ebből a tanulság? Hát az, hogy a szerelem egyáltalán nem könnyű. Szeretjük a fiút a párhuzamos osztályból? És mégis miért? Ismerjük egyáltalán? Tudjuk, mik a kedvencei, mi a hobbija, hány testvére van, mik a céljai, a gondjai, stb,stb. Van valami, amitől számunkra egyedi és utánozhatatlan, vagy csak a külsejét szeretjük? A szerelmet nagyon könnyű összekeverni valami egészen mással.
De mi van, ha tényleg, őszintén szerelmesek vagyunk? Ha nem a külsejét szeretjük az illetőnek, hanem a belső tulajdonságait? Ha az teszi őt számunkra széppé, amilyen? Ha ismerjük minden rezdülését, ha tudjuk a szeme színének minden apró árnyalatát, és azt, hogy hogyan jár, milyen jellegzetes mozdulatai vannak, milyen a mosolya... Nos, ő viszont nem mutat semmiféle szándékot arra, hogy romantikus kapcsolatot kíván velünk létesíteni. Akkor szenvedünk. Nagyon. Vágyunk rá, és nem tudunk szabadulni a gondolatától, bármennyire igyekszünk. Akkor mit lehet tenni? Hát, ez jó kérdés... azt hiszem, ilyenkor nincs tökéletes döntés. Mert minden fiú más. Másért szeretjük, és így másként lehet a mienk. Vagy talán sosem lesz a mienk. Ki tudja?
"Ha igazán szeretünk valakit, tudni kell elengedni. Ha nekünk rendeltetett, úgyis visszajön hozzánk!"
Azt hiszem, ez az idézet méltó zárása ennek a gondolatmenetnek. Mert mit is kérdeztem a címben? Szerelem, vagy szingliség? Azt hiszem, egyik sem jó. Mert lássuk be, mi emberek mazohisták vagyunk. Százszor inkább szenvedünk, mint egyedül legyünk. Mert mi a szerelem? Átkozott, de édes gyötrelem :)
Szerelem, vagy szingliség?
2007.09.18. 19:35 | Dramaqueen16 | 1 komment
Címkék: énblog szerelem gondolatok napló
Csak úgy, valami :)
2007.08.28. 23:57 | Dramaqueen16 | Szólj hozzá!
Üdvözlet mindenkinek!
Hát, ez a nap is eléggé élvezetes volt, és egyben fárasztó is, s méginkább arra késztet, hogy rájöjjek, vége a nyárnak. Tulajdonképpen a fárasztó része az körteszedés volt :) És mivel én vagyok olyan gyagya, hogy papucsot vettem, így kénytelen voltam mezitláb felmászni a fára. Szóval a lábamnak annyi, és a karom leginkább egy elhasznált macskakaparóhoz hasonlítható, de végülis mindegy, a lényeg, hogy egész vicces volt.
Nos, próbálok tagolva írni, hátha úgy könnyebb kibogarászni a kusza gondolataimat. Most így este elmentem két barátnőmmel beülni valahová. Hihetetlen, hogy mi mennyit bírunk röhögni, de egyben mennyire komolyan is tudunk beszélgetni. Valahogy mindig van téma. Ma például, miután kiröhögtük magunkból a szuszt, a teliholdat bámulva elmerengtünk azon, milyen furcsa is, hogy gőzünk sincs, mit hoz a jövő. És ez egyébként tényleg különös érzés. Már én nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel, de néha jó lenne belenézni, hogy mi lesz veled, hova sodródsz, meg hasonlók. Már persze nem mindig. Csak néha.
Mert mondjuk például van egy álmod. Hiszen álmai mindenkinek vannak. Én a világot jelentő deszkákat szeretném taposni. Na jó, oké, ezt úgy értettem,hogy minden vágyam, hogy színésznő legyek, méghozzá énekes-színész. Alias musical színész. Mindegy, a lényeg az, hogy kicsi korom óta ez a legnagyobb álmom. És igyekszem is mindent megtenni azért, hogy ez megvalósuljon. De három év alatt még bármi megeshet. De most komolyan, gondoljunk csak bele! Bármi eltérítheti az embert a céljától. habár én úgy érzem, hogy ha meg sem próbálnék eleget tenni az álmomnak, és totális módon kihagynám a színészet dolgot az életemből, mindig bánnám. Mert valahol, a szívem mélyén úgy érezném, hogy valami kimaradt. Valami hiányzik. Úgyhogy üzenet minden erre tévedő tinédzsernek: Ne adjátok fel az álmaitokat! Bárki bármit mond, a sorsotokat magatok írjátok. Ne hagyd, hogy mások eltérítsenek attól, ami számodra fontos!
Legalábbis én ezzel így vagyok. Aztán ki tudja, más hogy gondolkodik. De mivel ez egy blog, vagy mi a szösz, hát megosztom veletek, hogy vélekedek erről a dologról.
Persze ez nem csak az olyan elérhetetlennek tűnő dolgokról szól mint a színészet. Szerintem küzdenünk kell az álmainkért, akár orvosnak készülünk, vagy írónak, rendezvényszervezőnek, vagy biológusnak, akárminek, tennünk kell azért, hogy valóra válljon. Ne álmodd az életet, hanem éld az álmod! Hiszen így tartja a mondás, miért ne hihetnénk neki? :)
Az olyan szakmánál mondjuk, mint a színészet, elkerülhetetlen a szenvedély. Merthát, lássuk be, manapság Nagyon sokan akarnak színésznek tanulni. És ez a pálya egy szerencsekerék. Jó időben kell lenni jó helyen, meg hasonlók. Egyszóval rengeteg az árnyoldala. De mit számít mindez, ha egyszer tényleg ezt akarom csinálni? Aztán hogy mi lesz belőle? Csak a jó ég tudja. Minden esetre az álmok megszépítik a szürke hétköznapokat, csak nem szabad túlzásba vinni. Az sem jó, ha álomvilágban élünk. És persze megálmodni nem elég a dolgokat. tenni is kell azért, hogy valóra válljanak.
Na jó rendben, kanyarodjunk el az ilyen filozofikus gondolatoktól. Vissza egészen oda, ami szerintem a napokban a világ tinédzsereinek legtöbbjét izgatja. Mindjárt suli... No nem tagadom, hiányzik már az egész. Csak nincs kedvem tanulni. De ezzel szerintem mindenki így van. Kíváncsi vagyok, milyen változásokkal indul majd az új év. Ugyanis a suli mintha a feje tetejére állt volna.Pedig még csak el sem kezdődött az év! Ennek ellenére máris röppennek a legkülönbözőbb pletykák. Merthogy igazgató váltás történt. És most egyfolytában azt hallom, hogy ezt, vagy azt a tanárt el küldiik, vagy ezt meg azt az osztályt nem tanítja tovább, meg ilyesmik. Mondjuk ettől kissé parázom. Már a tanár váltástól. Mert már tökre megszoktam az enyémeket. A legrosszabb az lenne, ha az irodalom és a töri tanárt váltanák le. Mert szerintem ők tényleg nagyon jól tanítanak. Na de mindegy. Nem idegesítem magam ezen. Előbb utóbb úgyis kiderül az egész.
Na jó, azt hiszem mára ennyi elég is. Igyekszem kevésbé filozofálni a következőkben :) Bár nem ígérek semmit, mert végülis ezt amolyan naplónak szánom, vagy mi. De azért remélem, mire idáig jutottatok a szövegelésemben, nem sikerült az utolsó csepp életenergiát is kiölnöm belőletek :P
Csáó mindenkinek, majd jelentkezem! :)
Hát, ez a nap is eléggé élvezetes volt, és egyben fárasztó is, s méginkább arra késztet, hogy rájöjjek, vége a nyárnak. Tulajdonképpen a fárasztó része az körteszedés volt :) És mivel én vagyok olyan gyagya, hogy papucsot vettem, így kénytelen voltam mezitláb felmászni a fára. Szóval a lábamnak annyi, és a karom leginkább egy elhasznált macskakaparóhoz hasonlítható, de végülis mindegy, a lényeg, hogy egész vicces volt.
Nos, próbálok tagolva írni, hátha úgy könnyebb kibogarászni a kusza gondolataimat. Most így este elmentem két barátnőmmel beülni valahová. Hihetetlen, hogy mi mennyit bírunk röhögni, de egyben mennyire komolyan is tudunk beszélgetni. Valahogy mindig van téma. Ma például, miután kiröhögtük magunkból a szuszt, a teliholdat bámulva elmerengtünk azon, milyen furcsa is, hogy gőzünk sincs, mit hoz a jövő. És ez egyébként tényleg különös érzés. Már én nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel, de néha jó lenne belenézni, hogy mi lesz veled, hova sodródsz, meg hasonlók. Már persze nem mindig. Csak néha.
Mert mondjuk például van egy álmod. Hiszen álmai mindenkinek vannak. Én a világot jelentő deszkákat szeretném taposni. Na jó, oké, ezt úgy értettem,hogy minden vágyam, hogy színésznő legyek, méghozzá énekes-színész. Alias musical színész. Mindegy, a lényeg az, hogy kicsi korom óta ez a legnagyobb álmom. És igyekszem is mindent megtenni azért, hogy ez megvalósuljon. De három év alatt még bármi megeshet. De most komolyan, gondoljunk csak bele! Bármi eltérítheti az embert a céljától. habár én úgy érzem, hogy ha meg sem próbálnék eleget tenni az álmomnak, és totális módon kihagynám a színészet dolgot az életemből, mindig bánnám. Mert valahol, a szívem mélyén úgy érezném, hogy valami kimaradt. Valami hiányzik. Úgyhogy üzenet minden erre tévedő tinédzsernek: Ne adjátok fel az álmaitokat! Bárki bármit mond, a sorsotokat magatok írjátok. Ne hagyd, hogy mások eltérítsenek attól, ami számodra fontos!
Legalábbis én ezzel így vagyok. Aztán ki tudja, más hogy gondolkodik. De mivel ez egy blog, vagy mi a szösz, hát megosztom veletek, hogy vélekedek erről a dologról.
Persze ez nem csak az olyan elérhetetlennek tűnő dolgokról szól mint a színészet. Szerintem küzdenünk kell az álmainkért, akár orvosnak készülünk, vagy írónak, rendezvényszervezőnek, vagy biológusnak, akárminek, tennünk kell azért, hogy valóra válljon. Ne álmodd az életet, hanem éld az álmod! Hiszen így tartja a mondás, miért ne hihetnénk neki? :)
Az olyan szakmánál mondjuk, mint a színészet, elkerülhetetlen a szenvedély. Merthát, lássuk be, manapság Nagyon sokan akarnak színésznek tanulni. És ez a pálya egy szerencsekerék. Jó időben kell lenni jó helyen, meg hasonlók. Egyszóval rengeteg az árnyoldala. De mit számít mindez, ha egyszer tényleg ezt akarom csinálni? Aztán hogy mi lesz belőle? Csak a jó ég tudja. Minden esetre az álmok megszépítik a szürke hétköznapokat, csak nem szabad túlzásba vinni. Az sem jó, ha álomvilágban élünk. És persze megálmodni nem elég a dolgokat. tenni is kell azért, hogy valóra válljanak.
Na jó rendben, kanyarodjunk el az ilyen filozofikus gondolatoktól. Vissza egészen oda, ami szerintem a napokban a világ tinédzsereinek legtöbbjét izgatja. Mindjárt suli... No nem tagadom, hiányzik már az egész. Csak nincs kedvem tanulni. De ezzel szerintem mindenki így van. Kíváncsi vagyok, milyen változásokkal indul majd az új év. Ugyanis a suli mintha a feje tetejére állt volna.Pedig még csak el sem kezdődött az év! Ennek ellenére máris röppennek a legkülönbözőbb pletykák. Merthogy igazgató váltás történt. És most egyfolytában azt hallom, hogy ezt, vagy azt a tanárt el küldiik, vagy ezt meg azt az osztályt nem tanítja tovább, meg ilyesmik. Mondjuk ettől kissé parázom. Már a tanár váltástól. Mert már tökre megszoktam az enyémeket. A legrosszabb az lenne, ha az irodalom és a töri tanárt váltanák le. Mert szerintem ők tényleg nagyon jól tanítanak. Na de mindegy. Nem idegesítem magam ezen. Előbb utóbb úgyis kiderül az egész.
Na jó, azt hiszem mára ennyi elég is. Igyekszem kevésbé filozofálni a következőkben :) Bár nem ígérek semmit, mert végülis ezt amolyan naplónak szánom, vagy mi. De azért remélem, mire idáig jutottatok a szövegelésemben, nem sikerült az utolsó csepp életenergiát is kiölnöm belőletek :P
Csáó mindenkinek, majd jelentkezem! :)
Címkék: énblog gondolatok napló
Első bejegyzésem :)
2007.08.27. 23:58 | Dramaqueen16 | 2 komment
Nos hát, ez lenne az első bejegyzésem. :) Hamarosan vége a nyárnak, és újból belecsaphatunk a szürke hétköznapokba...Persze már azért hiányzik kicsit a suli. Merthát amikor suli van, az életünk kap egy kis redszert. De ez a nyár tagadhatatlanul remek volt, élményekben gazdag. Jártam külföldön, és hazai földeken is, együtt lógtam a barátaimmal, és kipihentem az év fáradalmait. Ezt a blogot pedig tulajdonképpen csillapíthatatlan írásvágyam kielégítésére hoztam létre. Ugyanis nagyon szeretek írni. Persze igyekszem majd nem halálra untatni itt mindenkit, aki véletlenül feltéved, és elolvassa egy fiatal lány gondolatait, vagy élményeit. :) Mert hát, mint általában véve a legtöbb tinédzsert, engem is rengeteg dolog foglalkoztat. Kezdve a színészettől, az éneklésen és a gitáron át egészen a világban folyó dolgokig. Bár messze áll tőlem, hogy bármiféle trendet kövessek, azért véleményem még van róluk. Például a most hódító emotional, vagy ismertebb nevén EMO lázról, vagy a magyar médiát elözönlött képzetlenebbnél képzetlenebb előadóművészekről. Bár ebbe most ne menjünk bele, mert bizonyára eleget fogom még fejtegetni, ha épp ezen jár majd az agyam :) De jelen pillanatban épp azon gondolkozom, hogy hamarosan vége a nyárnak. És tessék, ismét visszakanyarodtam a bejegyzésem elejére. Hát, igazságszerint errefelé most épp hatalmas a zűrzavar. Mármint a suliban. Új igazgató, meg tanárváltások tömkelege. Bár szerintem ez elég sok helyen van így. Szóval, csak találgatni tudok, mit hoz majd a jövő év, bár reménykedem, hogy elég tartalmas lesz, és itt természetesen nem arra gondolok, hogy halálra kelljen magamat tanulni. (Ami azt illeti a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem kéne ilyenekkel fárasztani magunkat :P Bár, ha jobban belegondolok, az lenne a legjobb, ha mindenkinek csak azt kéne tanulnia, ami érdekli. Mondjuk általános iskolában úgyis rájön az ember,hogy mi felé vonzódik. Ha mégsem, erre is ki lehetne építeni egy módszert, mondjuk ők valami általános tagozatra járhatnának...Mert mondjuk én sokkal szívesebben tanulnék irodalmat meg törit,és hasonló humán tárgyakat nagyobb óraszámban, mint hogy a fizikával, vagy hasonló reál tantárgyakkal kelljen fárasztanom az én vitathatatlanul humán agyamat... na jó, oké, elég az álmodozásból... mert attól, hogy én ezt szeretném, még nem lesz így. Emellett pedig valósszínű, hogy rengeteg más embernek erről más a véleménye, úgyhogy hanyagolom is a témát, csak gondoltam megemlítem, ha már ez az én blogom, vagy mi.) Szóval, nem a tanulás szempontjából gondoltam, hogy tartalmas legyen, hanem hogy programokkal teli. Amiket a barátaimmal szervezek, meg a családdal, meg hasonlók. Például a családi programokba szívesen beleraknék jópár színházi látogatást. Tudniillik élek-halok a színházért. Ilyesmikre gondoltam, természetesen. Mármint a tartalmas év címszó alatt.
Na mindegy, nem fárasztom mostmár tovább a kedves olvasót. Azt hiszem, eddig is túl sokat beszéltem, tekintve, hogy ez a legelső bejegyzésem. Dehát, mint mondtam, hatalmas az írásvágyam. Nem is tudom, miért...talán az olvasás iránti rajongásom okolható érte. Mindegy, így van és kész. De mára tényleg ennyi! :) Jó éjt mindenkinek!
Na mindegy, nem fárasztom mostmár tovább a kedves olvasót. Azt hiszem, eddig is túl sokat beszéltem, tekintve, hogy ez a legelső bejegyzésem. Dehát, mint mondtam, hatalmas az írásvágyam. Nem is tudom, miért...talán az olvasás iránti rajongásom okolható érte. Mindegy, így van és kész. De mára tényleg ennyi! :) Jó éjt mindenkinek!
Címkék: énblog gondolatok napló
